Tisztelt Művészetkedvelők!
A Lendvai Galéria és Múzeum, valamint Lendva Község tisztelettel meghívja Önt és Kedves Barátait Bíró Ilona Hazatérés c. kiállításának megnyitójára, amely 2021. május 28-án, pénteken, 19.00 órakor lesz a lendvai zsinagógában.
Kiállítás kurátora: Pisnjak Atilla
A kiállítás 2021. augusztus 30-ig tekinthető meg.
Bíró Ilona: Hazatérés
Bíró Ilona 1920. július 5-én Alsólendván született. Édesapja, Bíró Lajos alsólendvai járásbíró volt. A gyorsan változó és kiélezett politikai körülmények között, amelyek az első világháború befejezését és a trianoni döntést követték, a család nehéz helyzetbe került. Édesapja konfliktusba keveredett a jugoszláv hatóságokkal, ami miatt több napra bebörtönözték. A kiszabadulása után (feltehetően 1921. január 1-jén) átszökött Magyarországra. A család ezt követően véglegesen Tállyán, édesapja szülőfalujában telepedett le. Bíró Ilona lényegében ebben a hegyaljai községben nőtt fel. A kis Ilona édesanyjával még néhány évig visszajárt szülővárosába, ugyanis a családnak megmaradt a háza és a szőlője. 1941-ben sikeresen felvételizett az országos Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1947-ben tanári diplomát szerezett. A főiskola sikeres befejeztével 1948-ban Sátoraljaújhelyen kapott tanári állást, majd 1949-től Tállyára helyezték. Egészen 1955-ig tanárként dolgozott, amikor is politikai okok miatt elbocsátották – többek közt azért, mert gyakorló katolikusként istentiszteleteket látogatott. Ilona következő évei a nélkülözés jegyében teltek.
1966-ban, édesapja halálát követően Budapestre költözött. A főváros pezsgése kedvező hatással volt a kibontakozó művésznőre. A következő években fontos utazásokat is tett: 1968-ban egy olaszországi körutazáson vett részt, 1969-ben Drezdában járt, 1972-ben pedig erdélyi körútra ment. Ezek az utazások nagyban befolyásolták művészi fejlődését és motívumtárában is fontos szerepük volt, hiszen az utakat teljes grafikai sorozatokban örökítette meg. 1975-ben eljutott szülőföldjére, Lendvára is, illetve egy hosszabb utazásra ment Szlovéniába, amiről szintén sorozat tanúskodik.
Magasszintű német, olasz és francia nyelvtudásának köszönhetően a Magyar Nemzeti Galéria idegen nyelvű tárlatvezetője lett. De hogy maradjon ideje az alkotásra, csak négyórás munkaviszonyra szerződött. Ezt a munkakört egészen 1989-es nyugdíjba vonulásáig töltötte be. 1990-ben költözött Érdre, ahol húga lányánál, Ronkai Eszternél és annak családjánál élt egészen haláláig. Rövid betegség után 2010. október 16-án 90 évesen hunyt el.
Bíró Ilona pályája legelején olaj- és akvarelltechnikában alkotott, leginkább tájképeket, portrékat és kisebb számban életképeket festett. Korai művein egykori mestere, Rudnay Gyula hatására leginkább az alföldi iskolának realizmusa jegyei ismerhetők fel. Annak ellenére, hogy hősei nem a paraszti világot képviselték, mégis érzékelhető a rokonság, hiszen környezete egyszerű embereit igyekezett megörökíteni. Bíró Ilona életműve legmeghatározóbb alkotásainak a linómetszeteket tekinthetjük. Ezt a technikát az 1960-as években kezdte használni, és szinte élete végéig alkalmazta. A többségében monokróm képek elemeinek struktúráját elsősorban a változó vonalvastagsággal és vonalvezetéssel alakította ki. Ugyanezt alkalmazta a fény és az árnyék, valamint az elemek elkülönítésére. Annak ellenére, hogy alkotásait sokszor ihlették a valóságban megjelenő tájak, épületek, utcarészletek, munkáiban nem az élethűségre törekedett. A felismerhető elemek sokszor jelennek meg eltorzult perspektívákban vagy maguk az elemek hullámzanak. A hullámzó tájjal és az illusztrációkra emlékeztető stílussal előszeretettel kölcsönzött romantikus, meseszerű hangulatot a képeinek. Külön említést érdemelnek életművében azok a linósorozatok, amelyeket utazásairól, például az 1975-ös lendvai (jugoszláviai) útjáról vagy az 1972-es erdélyi körútjáról készített. Ezeken az alkotásokon gyakran kerülnek előtérbe utcarészletek és épületek, de jellemző rájuk a hangulatábrázolás is, így nem csak dokumentumjellegű képeknek tekinthetők. Pasztellképeit is a könnyed játékosság, a vibráló vonalhasználat jellemzi.
Bíró Ilona és művészete mindeddig ismeretlen volt a lendvai közönség előtt. Annak ellenére, hogy viszonylag rövid ideig élt a városban – hasonlóan, mint Zala György –, elfoglalhatja méltó helyét az itt élők identitásában. A kiállítás elsődleges célja, hogy a hazai közönség megismerje őt és ezáltal egy újabb alkotóval bővüljön az eddig is széles lendvai művészközösség. Az alkotások válogatásakor az életmű minél teljesebb bemutatására törekedtünk.
Pisnjak Atilla, művészettörténész és a GML custosa
VÁLOGATOTT MŰVEK
