Tisztelettel meghívjuk Önt és Kedves Barátait
Mito Gegič: Határ és köztes
című kiállításának megnyitójára, amely 2022. október 14-én,
pénteken, 18.00 órakor lesz a lendvai zsinagógában.

A kiállítást megnyitják:
Baumgartner Dubravko, a Lendvai Galéria és Múzeum igazgatója,
valamint Pisnjak Atilla, művészettörténész és kurátor.

A zenei műsorban közreműködnek a Zeneiskola Lendva növendékei:
Maša Magyar, gitár (tanár: Vojislav Slijepčević) és
Alina Gerebic, zongora (tanárnő: Danica Baša).

A művészről

Mito Gegič 1982-ben Ljubljanában született. 2002-ben a ptuji általános gimnáziumban érettségizett, majd beiratkozott a Képzőművészeti és Design Akadémia Festészeti Tanszékére, ahol Emerik Bernard professzor volt a mentora. 2005 óta – itthon és külföldön – csoportos és egyéni kiállításokon mutatja be az alkotásait. Ugyanebben az évben a festészet területén elért különleges művészi eredményeiért elnyerte a Képzőművészeti és Design Akadémia díját. 2008-ban diplomázott, majd 2016-ban elvégezte a Képzőművészeti Akadémia festő szakát. Elnyerte az Ex tempore Nemzetközi Fesztivál (Ptuj, 2013) nagydíját, valamint a rangos velencei Arte Laguna-díjat (Arsenale, 2014). Ma Škofja Lokában él és alkot.

Határ és köztes

Mito Gegič sajátos festészeti technikája a digitális forma anyagi (művészi) formába való átvitelének a feltárására irányul. Az összefüggések feltárása nemcsak a technikában, hanem a tartalomban is tükröződik, hiszen a nézőnek a festményein ábrázolt motívumokhoz való viszonya is érdekli.

Gegič egyértelmű kérdést tesz fel a nézőnek: vajon a lelőtt őz a gyilkosság borzalmát tükrözi, vagy csak az élet mulandóságát ábrázolja? Mindkettő mellett objektív érvek szólnak, ezért nagyon vékony a határvonal a kettő között. Az ember számára ez a határ a létezés köztes tere: egy olyan tér, amelyben nincs rossz vagy jó, bal vagy jobb, csúnya vagy szép. Egy olyan tér, amely valójában nem létezik, mert az ember akarva, akaratlanul eldönti, hogy mit lát maga előtt. A választás nem mindig tudatos, mert amikor először nézünk egy képet, adott a szellemi létünk által kondicionált, úgynevezett kezdeti benyomásunk. A spirituális létezés kultúránk, szociológiai környezetünk, hitünk, gondolkodásunk stb. terméke. Amit látunk, vagy ahogyan látunk, a belső énünk tükörképe.

A köztes tér Gegič munkásságában nem csupán fikció, mivel az a festményein üres mezők formájában is megjelenik, amelyek a technikai kifejezésének eredményei a festészet médiumában. Innovatív alkotási folyamata a következő lépésekből áll: először egy vásznat beborít ragasztószalaggal, és erre egy interneten talált képet fest. Ezt követően ezt a képet csíkokra vágja, és egy új hordozón újra összerakja, de a csíkok között kisebb-nagyobb (köztes) üres helyeket hagy. Bár egy teljesen új képet kapunk, felismerjük az általunk sosem látott, eredeti képet is. Ez az agy különös asszociációs játéka, amikor képesek vagyunk összerakni egy számunkra ismerős, de soha nem látott képet. Mondhatnánk, hogy ez egy déjà vu érzés, noha az agyunk maga építi fel az „emléket”. A déjà vu érzés egy érdekes magyarázata a Mátrix című kultikus filmben fordul elő, ahol azt a mátrix vagy a virtuális vetítés hibájaként magyarázzák. Abban a pillanatban, amikor a főszereplők egy ismerős érzéssel találkoznak, amelyet általában valamilyen látott kép vált ki (a Mátrixban ez a kép egy fekete macska volt), valójában a valósággal találkoznak egy fiktív környezetben. Ennek a valóságnak viszont megvan a maga vizuális képe. Mito hasonló módon dolgozik, végleges festményeiben a valóság képeit rejti el. Végül is, ahogy a mátrixot is zöld oszlopokba rendezett szimbólumokkal ábrázolták, minden egyes csík vizuális információ hordozója, de önmagában nincs jelentése.

Mito Gegič alkotásai aktuális társadalmi kérdésekkel, különösen a növekvő népességben tapasztalható emberi magányossággal is foglalkoznak. Művei magányt és elhagyatottságot sugároznak, ez motivációs szempontból érdekes, mivel az ábrázolt motívumok a vadászathoz kapcsolódnak. Különösen az általa festett állatoknak van kettős jelentésük: egyrészt magát az embert, másrészt az ember természethez való viszonyát ábrázolják. Gegič ezeken a festményeken nem fejezi ki sztoikus véleményét, így lehetetlen megállapítani a témához való viszonyulását. Valójában minden lehetőség határán, egy köztes térben marad.

Atilla Pisnjak, művészettörténész, a kiállítás kurátora