A zsidó kultúra igen színes, mivel a zsidóság mintegy kétezer éves száműzetésének következtében a zsidók a világ legkülönbözőbb tájain diaszpórákban éltek, sokszor vándorolásra kényszerülve. Különböző népek kultúrájának elemeit olvasztották a sajátjukba és közvetítettek a kultúrák között. Kultúrájuk alapja a vallás, amely egész életüket átszövi.
 
A zsinagóga a zsidó közösségek létezésének legfőbb építészeti reprezentálása, amely lehetővé teszi, hogy benne a zsidóság kultúrája is tükröződjék. A zsidó vallási szertartásokat a zsinagógában tartják szombatonként, csütörtöki és hétfői napokon, valamint ünnepek alkalmával. Az istentiszteleteket a rabbi vezeti. Bár a zsinagógák építészetileg igen különböző stílusúak lehetnek, elhelyezésükre külön előírások vannak, ilyen például, hogy a zsinagógának vízparton, „tiszta helyen” és az adott hely legmagasabb pontján kell épülnie, a helyi adottságoktól függően, ablakainak magasan kell lenni és nem nézhetnek a szomszédos épületekre. A zsinagóga alaprajzi elrendezésében igen fontos volt a nemek elkülönítése, s ez meghatározta belső kialakítását is. A nők részére kezdetben külön imatermet alakítottak ki, később pedig a női imahely a karzatra került. A vallási hagyományokhoz hű zsidó férfiak és nők nem járnak fedetlen fejjel, ez a zsinagógában tartózkodásra mind a mai napig érvényes.

A zsinagóga fontos berendezési tárgyai közé tartoznak a bejárat közelében lévő rituális kézmosó edények. A zsinagóga belső tere két pont köré szerveződik: a tórafülke és a tóraolvasás helyét jelentő emelvény, a bimá köré. A zsinagógai belső tér legjelentősebb része a mizrah, azaz a belső keleti fal, amelynek közepére helyezték a tóratekercsek őrzésére alkalmas szekrényt, a frigyszekrényt. A tóratekercs a legfontosabb és az egyetlen „szent” liturgiai tárgy a zsinagógában, amelynek jelenléte megszenteli a belső teret. A tóratekercsen fémből, valamint arany- és ezüstszállal díszített textilből tóratartó van. A Tóra betűit kézzel nem szabad érinteni, ezért olvasáskor jádot, azaz ezüstből készült tóramutatót alkalmaznak. Az istentiszteleteknél használt tárgyak, a mécsesek, edények, kelyhek díszítésére az állatmotívumok, az oroszlán, a madár és a hal, valamint a Dávid-csillag jellemző. Fontos vallási kelléke a zsinagógai szertartásoknak és a mindennapok vallásosságának a hétágú gyertyatartó, a menóra is.
 
A zsinagóga mellett a temető a zsidó közösség legfontosabb vallási létesítménye. Vallási előírás, hogy a sírjeleknek feliratukkal Jeruzsálem felé kell nézniük. A zsidóknál elterjedt síremlékforma a mózesi kőtáblák alakját idézi.
 
A zsidó naptár a Hold járása szerint határozza meg a hónapokat és a Nap járása szerint az évet, naptárjuk tehát luniszoláris. A zsidó ünnepek közül talán a legismertebb a Shábbát, a szombat, a nyugalom napja, annak emlékére, hogy Isten a hetedik napon, a teremtés után megpihent. A Shábbát péntek este veszi kezdetét és szombat estig, a csillagok feljöveteléig tart. Szombaton a zsidó ember nem dolgozik, hanem pihen, ünnepi étkeket fogyaszt és a Tórát tanulmányozza. A Pészáh a zsidó húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe, amely az egyiptomi rabszolgaságból való kiszabadulásra emlékezteti a zsidókat. A Sávuót a Tóraadás ünnepe, amely ötven nappal a Pészáh után van. A Szukkót sátoros ünnep egyike a három zarándokünnepnek, a zsidók legvidámabb és legszínesebb ünnepe, amely eredetileg terménybetakarítási és szüreti ünnep volt. A Ros hásáná a zsidó újév napja. A Jóm kippur az engesztelés és a szent gyülekezet napja, amikor a vallásos zsidók semmilyen munkát nem végeznek, nem esznek, nem isznak, hanem bűnbánatot tartanak. A zsidóság legjelentősebb örömünnepei a Hánuká, a fény ünnepe és a Purim, a sors ünnepe, amely Eszter könyvének hiteles történetét örökíti meg. Ezt álarcosbállal, mulatozással ünneplik.
 
A zsidó konyhát is a vallási szabályok formálták. A rabbik már az időszámítás előtti első évezredben megalkották az étkezésre vonatkozó előírásokat és tilalmakat. Ennek értelmében kóser, azaz tiszta, vagyis ehető, valamint tréfó, azaz tisztátalan, tehát tiltott élelmiszereket különböztetnek meg. A zsidók nem fogyasztanak egyebek között disznóhúst. Az állatok levágásának is megvolt a maga rituális módja, hiszen a zsidó vallás tiltja a vér bármilyen formában történő fogyasztását.
 
A zsidó kultúra talán egyik legismertebb és legnépszerűbb megnyilvánulása a klezmer zene, amely lényegében kelet-európai jiddis hangszeres tánczene. Az elmúlt évtizedekben szerte a világon divatba jött a klezmer, amely szó egy régi héber, hangszeres zenészt jelentő kifejezésből ered.

DR. LENDVAI KEPE ZOLTÁN, KEPÉNÉ DR. BIHAR MÁRIA