Tisztelt Művészetkedvelők!

A Lendvai Galéria és Múzeum, valamint Lendva Község tisztelettel meghívja Önt és Kedves Barátait Bíró Ilona Hazatérés c. kiállításának megnyitójára, amely 2021. május 28-án, pénteken, 19.00 órakor lesz a lendvai zsinagógában.

Kiállítás kurátora: Pisnjak Atilla

A kiállítás 2021. augusztus 30-ig tekinthető meg.

Bíró Ilona: Hazatérés

Bíró Ilona 1920. július 5-én Alsólendván született. Édesapja, Bíró Lajos alsólendvai járásbíró volt. A gyorsan változó és kiélezett politikai körülmények között, amelyek az első világháború befejezését és a trianoni döntést követték, a család nehéz helyzetbe került. Édesapja konfliktusba keveredett a jugoszláv hatóságokkal, ami miatt több napra bebörtönözték. A kiszabadulása után (feltehetően 1921. január 1-jén) átszökött Magyarországra. A család ezt követően véglegesen Tállyán, édesapja szülőfalujában telepedett le. Bíró Ilona lényegében ebben a hegyaljai községben nőtt fel. A kis Ilona édesanyjával még néhány évig visszajárt szülővárosába, ugyanis a családnak megmaradt a háza és a szőlője. 1941-ben sikeresen felvételizett az országos Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1947-ben tanári diplomát szerezett. A főiskola sikeres befejeztével 1948-ban Sátoraljaújhelyen kapott tanári állást, majd 1949-től Tállyára helyezték. Egészen 1955-ig tanárként dolgozott, amikor is politikai okok miatt elbocsátották – többek közt azért, mert gyakorló katolikusként istentiszteleteket látogatott. Ilona következő évei a nélkülözés jegyében teltek.

1966-ban, édesapja halálát követően Budapestre költözött. A főváros pezsgése kedvező hatással volt a kibontakozó művésznőre. A következő években fontos utazásokat is tett: 1968-ban egy olaszországi körutazáson vett részt, 1969-ben Drezdában járt, 1972-ben pedig erdélyi körútra ment. Ezek az utazások nagyban befolyásolták művészi fejlődését és motívumtárában is fontos szerepük volt, hiszen az utakat teljes grafikai sorozatokban örökítette meg. 1975-ben eljutott szülőföldjére, Lendvára is, illetve egy hosszabb utazásra ment Szlovéniába, amiről szintén sorozat tanúskodik.

Magasszintű német, olasz és francia nyelvtudásának köszönhetően a Magyar Nemzeti Galéria idegen nyelvű tárlatvezetője lett. De hogy maradjon ideje az alkotásra, csak négyórás munkaviszonyra szerződött. Ezt a munkakört egészen 1989-es nyugdíjba vonulásáig töltötte be. 1990-ben költözött Érdre, ahol húga lányánál, Ronkai Eszternél és annak családjánál élt egészen haláláig. Rövid betegség után 2010. október 16-án 90 évesen hunyt el.

Bíró Ilona pályája legelején olaj- és akvarelltechnikában alkotott, leginkább tájképeket, portrékat és kisebb számban életképeket festett. Korai művein egykori mestere, Rudnay Gyula hatására leginkább az alföldi iskolának realizmusa jegyei ismerhetők fel. Annak ellenére, hogy hősei nem a paraszti világot képviselték, mégis érzékelhető a rokonság, hiszen környezete egyszerű embereit igyekezett megörökíteni. Bíró Ilona életműve legmeghatározóbb alkotásainak a linómetszeteket tekinthetjük. Ezt a technikát az 1960-as években kezdte használni, és szinte élete végéig alkalmazta. A többségében monokróm képek elemeinek struktúráját elsősorban a változó vonalvastagsággal és vonalvezetéssel alakította ki. Ugyanezt alkalmazta a fény és az árnyék, valamint az elemek elkülönítésére. Annak ellenére, hogy alkotásait sokszor ihlették a valóságban megjelenő tájak, épületek, utcarészletek, munkáiban nem az élethűségre törekedett. A felismerhető elemek sokszor jelennek meg eltorzult perspektívákban vagy maguk az elemek hullámzanak. A hullámzó tájjal és az illusztrációkra emlékeztető stílussal előszeretettel kölcsönzött romantikus, meseszerű hangulatot a képeinek. Külön említést érdemelnek életművében azok a linósorozatok, amelyeket utazásairól, például az 1975-ös lendvai (jugoszláviai) útjáról vagy az 1972-es erdélyi körútjáról készített. Ezeken az alkotásokon gyakran kerülnek előtérbe utcarészletek és épületek, de jellemző rájuk a hangulatábrázolás is, így nem csak dokumentumjellegű képeknek tekinthetők. Pasztellképeit is a könnyed játékosság, a vibráló vonalhasználat jellemzi.

Bíró Ilona és művészete mindeddig ismeretlen volt a lendvai közönség előtt. Annak ellenére, hogy viszonylag rövid ideig élt a városban – hasonlóan, mint Zala György –, elfoglalhatja méltó helyét az itt élők identitásában. A kiállítás elsődleges célja, hogy a hazai közönség megismerje őt és ezáltal egy újabb alkotóval bővüljön az eddig is széles lendvai művészközösség. Az alkotások válogatásakor az életmű minél teljesebb bemutatására törekedtünk.

Pisnjak Atilla, művészettörténész és a GML custosa

VÁLOGATOTT MŰVEK

2021. május 18-án, kedden sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a Nemzetközi Múzeumi Nap alkalmából a Lendvai Galéria-Múzeumba!

A Nemzetközi Múzeumi Nap alkalmából ingyenes a belépés a lendvai várba, a Zsinagógába és a Polgárosodás Múzeumába

A lendvai várban az állandó kiállítások mellett megtekinthetők a következő időszaki tárlatok: a Pannonia Reflections 2020 fotóművészeti kiállítás, Robert Jurak Hegesztett világ című kiállítása és a Fekete-fehér világ című nemzetközi fotókiállítás.

19 órakor a Zsinagógába Dare Birsa Lopott képek című kiállításának finisszázsára várjuk a kedves látogatókat, amelyen Pisnjak Atilla, múzeumunk művészettörténésze beszélget majd az alkotóval. A formális beszélgetés a Zsinagóga előtti téren fog majd zajlani 50 fő részvételével.

Intézményünk nyitvatartása a 2021. május 18-án:

Lendvai vár: 8.00–16.00
Zsinagóga: 8.00–16.00 és 18.00–21.00
Polgárosodás múzeuma: 8.00–16.00

Biztonságuk érdekében kérjük Önöket, hogy tartsák be az érvényes védelmi intézkedéseket!

Örülünk a személyes találkozásnak!

Január 27-e a holokauszt nemzetközi emléknapja, amikor az emberiség legkegyetlenebb vérengzésére emlékezünk. Az emléknap a legnagyobb második világháborús megsemmisítő tábor, az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor 1945-ös felszabadításának évfordulója. A táborban számos muravidéki zsidó vesztette az életét, akik sokat tettek a térségünk gazdasági és szellemi fellendüléséért. Az emberiség legsötétebb óráinak tárgyi emlékeit és a muravidéki zsidóság történetét őrizzük a Lendvai Zsinagógában, amelyben a Szlovén Holokauszt Múzeum is megtalálható.

Szeretettel ajánljuk figyelmükbe virtuális sétánkat Lázár Beátával, aki röviden bemutatja az alsólendvai zsidóság történetét.

Tisztelt Múzeumlátogatók!

Örömmel értesítjük Önöket, hogy 2021. január 25-én, hétfőn múzeumunk ismét megnyitja kapuit a látogatói előtt! Szeretettel ajánljuk figyelmükbe a lendvai várban és a zsinagógában található tárlatainkat.

Biztonságuk érdekében kérjük Önöket, hogy tartsák be az érvényes védelmi intézkedéseket:

• A belépést követően kötelező a kézfertőtlenítés
• Minden helyiségben kötelező a saját szájmaszk használata
• Tartsuk az egymásközti kellő távolságot

A lendvai vár átmeneti nyitvatartása:

A lendvai zsinagóga átmeneti nyitvatartása:

Szeretettel várunk minden kedves érdekődőt Dare Birsa Lopott képek című kiállítására.

A jelenlegi helyzet miatt a hivatalos megnyitó elmarad.

A kiállítás 2020. március 31-ig látogatható az Országos Népegészségügyi Intézet határozataival összhangban.

A KIÁLLÍTÁSRÓL
Dare Birsa: Lopott képek

Dare Birsa kétségkívül olyan művész, aki nem csak a saját énje kinyilatkoztatására használja a festészetet, hanem folyamatosan technikai, motívumbeli és stilisztikai-kifejezésbeli kihívásokat keres benne. Nem csak a vásznon való kísérletezés jellemző rá, hiszen Birsa gondolkodó is egyben, aki műveivel reflektál a környezetében, illetve közösségében észlelhető társadalmi, szociológiai és egyéb jelenségekre. Összetett és sokoldalú, de egyben érthető és univerzális alkotó.

Sajátosan érdekes körülmény, hogy Dare Birsa kiállítása a Lendvai Zsinagógában olyan képeket tár elénk, amelyek eredetijét nemrég ellopták a műterméből. A kiállított alkotások az ellopott képek fényképei alapján készültek el valós méretben. Persze ebben az esetben felvetődik a művészi alkotás és újraalkotás hitelességének és elsősorban az egyediségének a kérdése, illetve felmerül az örök dilemma, mi is a művészet: az ötlet vagy a termék? A válasz a kérdésre a művészet definíciójában rejlik. A szlovén nyelv nagyszótára a művészet szót a következőképpen definiálja: olyan tevékenység, melynek célja esztétikai értékkel bíró mű megalkotása, megformálása. Ez a felfogás meglehetősen szűk és hibás, ugyanis a művészi alkotás célja nem mindig a végső, esztétikai termék, valamint a definíció egyáltalán nem érinti az eszmék, az érzések, a fogalmak egyedi kifejezését. A művészet fogalmának megfelelő definiálása körüli nehézségek abból erednek, hogy a művészet értékelésében minden művészi alkotás kapcsán más-más aspektusok érvényesülnek. Dare Birsa kiállítása kapcsán azt is mondhatnánk, hogy már maga a kiállítás koncepciója is művészi, hiszen olyan képeket mutat be, amelyek fizikai, elsődleges formájukban már nincsenek meg. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy Dare Birsa a saját művészetének a reprodukcióit állítja ki. Ennek ellenére a kiállított képek vizuális megjelenítésként még mindig közvetítik a művészi alkotás adott pillanatainak az üzenetét.

A kiállítás keretében elsősorban a 2010 és 2018 között keletkezett képek reprodukcióit tekinthetjük meg. A tárlat magját a Kezek című ciklus képei alkotják. A fotográfiában az ilyen képekre a makró kifejezést használnánk, ugyanis a kezek, illetve a tenyerek és az ujj-összefonódások megnagyított ábrázolásairól van szó. Ezekkel az összefonódásokkal az alkotó érdekes motívumjátékot teremt, hiszen a címadással asszociációs illusztrációkká alakítja a képeket. Ezek az ujjak és ezek a tenyerek így teljesen új értelmet nyernek és mélyebb kifejezés hordozóivá válnak. A 2013-as CO₂ ciklusból is láthatók alkotások, ezek a Kommunimutánsok, a Who is who, az Április és a Kimosott emlékek II. Utóbbi kettő az alkotó jellegzetes absztrakt modorában keletkezett, amelyet elsősorban a Danzas (2007–2009) és az In-Out (2009) című sorozataiban fedezünk fel. Lírai absztrakcióról beszélhetünk, amelyben nemcsak a festői térben történő absztrahálás, hanem a hangulatkeltés is fontos szerepet kap. Az Endless time és az Eszkaláció című képek már az absztrakcióból a konkretizálás felé történt elmozdulást mutatják, de még nem olyan formában, amely a későbbi, Kezek című sorozatra lesz jellemző. Egyes képek és sorozatok tanulmányként hatnak, mégpedig abban a tekintetben, hogy Birsa ugyanazokban a motívumokban keres mindig valami újat. Bizonyos esetekben, például a Kommunimutánsokban, a Who is who, a Gondolkodó (Rodin) és a Doglover című alkotásokban a művész közvetlen társadalomkritikát fogalmaz meg. Nem ítéli el a társadalmat, hanem humorral mutat rá annak az emberek között egyre erőteljesebben megnyilvánuló hiányosságaira. E képeknek az illusztrációs ábrázolásmódja oldja a tematikát, amely enélkül viszonylag komor lenne.

Annak ellenére, hogy csak reprodukciókat láthatunk, a kiállítás igazi betekintést nyújt Dare Birsa utóbbi tíz évének művészi munkájába. A koncepció felveti a fogyasztói és tömeges művészet problémáját is, hiszen a bútoráruház-láncok előszeretettel árusítanak „művészi” reprodukciókat és fényképeket lakásaink dekorálásához. Ez a művészet elértéktelenedéséhez, közvetetten pedig a művészek egzisztenciális nehézségeihez vezet, hiszen az emberek a drágább, eredeti képek helyett a megfizethetőbb árucikkeket vásárolják meg. A hangsúly az árucikkek kifejezésen van, hiszen ebben az esetben tényleg árucikkekről beszélhetünk.

Dare Birsa kiállított alkotásaiban egyaránt megtalálható az alkotóra jellemző groteszk humor és az alkotásainak eltulajdonítása miatt átélt tragédia. Az alkotó és a művészet szerelmesei számára valószínűleg elégtételt jelentene, ha a képeket a művészet szenvedélyes imádata miatt lopták volna el.

Nem utolsósorban az eredeti képek „MOST WANTED”.

Dare Birsa akadémikus festő, grafikus, illusztrátor és pedagógus 1958-ban született Lendva közelében, Kámaházán.

1987-ben diplomázott a ljubljanai Képzőművészeti Akadémián, ahol 1989-ig a grafika tanszéken folytatta a szakosodást szolgáló tanulmányait.

1999 és 2006 között a ljubljanai Rajz- és Festőművészeti Főiskolán tevékenykedett előadóként, 2010-től a Természettudományi és Mérnöki Kar, 2012-től a ljubljanai Dizájn Kar, a Ljubljanai Egyetem Egészségügyi Kara, valamint a ljubljanai Képzőművészeti Akadémia előadója.

Több mint 100 csoportos és 30 egyéni kiállítást tudhat maga mögött. Képei megtalálhatók számos hazai és külföldi galéria gyűjteményében, valamint magángyűjteményekben is.

VÁLOGATOTT KÉPEK