A lendvai zsidóiskola

zidovska_sola

Az egykori zsidóiskola épülete Lendván (ma Zala György tér). Fotó: Beata Lazar

A zsinagóga közelében 1850-ben zsidóiskolát alapítottak, amely 1921-ig működött. Az épületben lakást rendeztek be a rabbi részére. Az épület állaga folyamatosan romlott, míg a 90-es évek végére romba dőlt.

Az utolsó tanítónő Brünner Hermina volt, született Löwenstein, akinek sírkővel megjelölt sírját a lendvai zsidótemetőben találhatjuk Hosszúfaluban.


Az alsólendvai izraelita iskola története

A XIX. században a vallásfelekezetek maguk tartották fenn alsófokú oktatási intézményeiket, így az izraelita iskola is a felekezet tagjainak gazdasági helyzetétől függött. Az izraelita oktatási rend legnagyobb negatívuma a magántanítói rendszer és a központi irányítás teljes hiánya volt. Ezen kívánt javítani Ferenc József 1850. szeptember 20-án kiadott rendeletével, amellyel Magyarországon is az úgynevezett „Israelitischer Schulfond” (izraelita iskolaalap) megteremtését kezdeményezte. Az egymillió pengőforintos izraelita iskolaalappal „lehetségessé tétetett a zsidó iskolák rendezése.”

„…Alsólendván Lustig Emanuel – végzettség nélküli – tanítóval megoldottnak látták a helyzetet, melyhez 1845-ben épült iskolaházuk kifogástalan állapota is hozzájárult.”

Lendván tehát már 1845-ben létezett zsidó iskola. 1851. februárjában felmérték az összes Zala megyei izraelita iskolát, s akkor Alsólendván egy kétosztályos izraelita magániskola működött. A hitközségben 18 hat és tizenhárom év közötti gyermek élt, s mindannyian látogatták az iskolát. A tanár még mindig a nagykanizsai Lustig Emanuel volt.

Távozása után Wolf Benjamin lett a főtanító, a hitközség viszont egy segédtanítót is alkalmazott, aki csak a magyar nyelv oktatásával foglalkozott. 1851-ben Rosendorf Samut választották tanárnak. Őt a zalalövői Wenetianer Sándor követte 1885-ben. 1894. december 19-én bekövetkezett haláláig volt az izraelita iskola tanítója. Sírja a hosszúfalui (alsólendvai) zsidótemetőben van, Hosszúfaluban. Az 1895/96-os tanévben Weisz Arnold került az iskola élére. Oktatási feladata mellett, amit egészen 1910-ig végzett, nagy gondot fordított a vallási nevelésre is

Lelkiismeretes munkáját bizonyítja az 1897-ben megtartott nyilvános záróvizsga, melynek sikeréről az akkori alsólendvai hetilapban, a Délzalában a következőket írták:

„Volt alkalmunk a vizsgálatot végighallgatni, s arról győződtünk meg, hogy ez az iskola becsületére válik nem csak az izraelita hitközségnek, hanem a városnak is. De meggyőződtünk arról is, hogy ilyen sikert csak oly tanító érhet el, aki testtel és lélekkel hivatásának szolgálatában áll. A meglepő eredményt Löwenstein Hermin kisasszony érte el.”

(Délzala, 1897., 4. sz.)  

A felújított, kibővített izraelita iskola élére Weisz Arnold távozása után 1911-ben Löwenstein Hermin került. Művelt oktató révén sikeresen vezette azt egészen 1921-ig, az iskola megszüntetéséig. Az alsólendvai zsidó iskola utolsó tanára tehát Brünner (szül. Löwenstein) Hermin volt.