1866-ban, Schacherlesz Mózes rabbi szolgálata idején kezdték meg a ma is álló zsinagóga építését, amely a maribori zsinagóga mellett egyetlen még ma is létező zsinagóga Szlovéniában. Az egyszerű, de csodálatos egyemeletes monolit épületet mintegy négyzetalapon sátortető fedi, homlokzatát pilaszterek és a tető alatti konkáv koszorú tagolják.
A zsinagógában 80 ülőhely volt a férfiak számára és a galériarészen pedig 60 a nők számára. Jelenleg a zsinagóga belsejét a galériát támasztó hat aranyozott hornyolt vaspillér díszíti korinthoszi oszlopfővel.
Az eredeti berendezésből csupán az óra maradt fenn. Szakrális létesítményként a zsinagóga 1944-ig működött, amikor a zsidók elhurcolását követően megszűntek a vallási szertartások.
Az évtizedes degradálást követően a 20. század 90-es éveiben és az új évezred első évtizedáben a zsinagógát felújították és jelenleg kiállító- és rendezvényteremként működik.
A zsinagógában megtekinthető a lendvai és muravidéki zsidóságot bemutató állandó kiállítás, valamint Dan Reisinger izraeli grafikusművész Tűztekercsek című grafikai gyűjteménye.
FÉNYKÉPEK AZ ÉPÜLETRŐL
FÉNYKÉPEK A KIÁLLÍTÁSOKRÓL
Történet
A Lendva-hegy tövénél álló egykori zsinagóga épülete a lendvai zsidó közösség legjellemzőbb építészeti emléke, amelyben az Alsólendván élt zsidóság történelmi sorsa, társadalmi szerepe és kultúrája tükröződik.
Alsólendván a zsidók vallási egyesülete már a XVIII. század derekán megalakulhatott. Dr. Rudolfer Antal rabbi írása szerint a lendvai zsinagóga „első ősét” valamikor a XVIII. század második felében rendezték be a dr. Wollák – féle házban (ma: Fő utca 34). Az épület akkor Weisz Bódog kocsmáros tulajdona volt. A ház külső részében működött a kocsma, a hátsó részt pedig templomi helyiségnek alakították át, s ott egy Jiczhák, majd egy Júda nevű rabbi tevékenykedett.
1837-ben a zsidó egyesület hitközséggé alakult, ami összefüggött a zsidó lakosság számának növekedésével és az állandó imaház igényével (1840-ben 69 izraelita vallású élt Alsólendván). E célból a hitközség bérbe vette az Alsó utcában Gazdag János házát, melyet 30 férfi- és 20 női ülőhellyel rendeztek be. 1843-ban a jelenlegi zsinagóga helyén álló házat vették bérbe egy Vizkopszky nevű bábsütőtől, majd négy évvel később, 1847-ben véget vetve a költözködésnek 1500 forintért megvásárolták azt a volt paplakkal együtt. 1844-től Frischauer Áron volt a rabbi. Ő és utódai 1850-től folyamatosan vezették az anyakönyveket. Frischauer rabbi helyét 1860-tól 1861-ig ideiglenesen Berkovits rabbihelyettes töltötte be, majd 1861. augusztus 29-től Schacherlsz Mózes lett Alsólendván ennek a tisztségnek a viselője.
A XIX. század 60-as éveiben a hitközség tagjainak gyarapodása miatt a templom már nem elégíti ki az igényeket. 1866-ban láttak hozzá az új, ma is álló zsinagóga építéséhez, amelyben 80 férfi- és 60 női ülőhelyet rendeztek be.
Schacherlsz Mózes rabbi több mint 30 évi buzgó és lelkiismeretes munka után 1891-ben elhunyt. A rabbiszék két évig üresen maradt, majd 1894-től 1933. október 27-ig, haláláig, dr. Rudolfer Antal volt a hitközség rabbija. Az ő munkáját, utolsó alsólendvai rabbiként, Lőwy Mór folytatta.
