Az alsólendvai izraelita iskola
(Lazar Beata és Gašpar Mirjana: A lendvai zsidóság. Lendava – Pince, 1997. 41-45.)
A XIX. században a vallásfelekezetek maguk tartották fenn alsófokú oktatási intézményeiket. Így az izraelita iskola is a felekezet tagjainak gazdasági helyzetétől függött, viszont az egész izraelita oktatási rendnek a legnagyobb negatívuma a magántanítói rendszer volt és a központi irányítás teljes hiánya.
Ezen kívánt javítani Ferenc József 1850. szeptember 20-án kiadott rendeletével, amellyel Magyarországon is az úgynevezett „Israelitischer Schulfond (izraelita iskolaalap) megteremtését kezdeményezte. Az egymillió pengőforintos izraelita iskolaalappal „lehetségessé tétetett a zsidó iskolák rendezése.” A császár tehát fejleszteni kívánta őket.
„…Alsólendván Lustig Emmanuel – végzettség nélküli – tanítóval megoldottnak látták a helyzetet, melyhez 1845-ben épült iskolaházunk kifogástalan állapota is hozzájárult.”
Lendván tehát már 1845-ben létezett zsidó iskola. 1851 februárjában felmérték az összes Zala megyei izraelita iskolát, s akkor Alsólendván egy kétosztályos izraelita magániskola működött. A hitközségben 18 hat és tizenhárom év közötti gyermek élt, mindannyian látogatták az iskolát. A tanár még mindig a nagykanizsai Lustig Emmanuel volt, aki 1856-ig töltötte be ezt az állást. Távozása után Wolf Benjamin lett a főtanító, a hitközség viszont egy segédtanítót is alkalmazott, aki csak a magyar nyelv oktatásával foglalkozott.
1851-ben Rosendorf Samut választották tanárnak. Őt a zalalövői származású Wenetianer Sándor követte 1885-ben. 1894. december 19-ig, haláláig, volt az izraelita iskola tanítója. Sírja a zsidótemetőben van, Hosszúfaluban. Az 1895/96-os tanévben Weisz Arnold került az iskola élére. Oktatási feladata mellett, amit egészen 1910-ig végzett, nagy gondot fordított a vallási nevelésre is. Lelkiismeretes munkáját bizonyítja az 1897-ben megtartott nyilvános záróvizsga, melynek sikeréről az akkori lendvai hetilapban, a Délzalában a következőket írták:
,,Volt alkalmunk a vizsgálatot végighallgatni, s arról győződtünk meg, hogy ez az iskola becsületére válik nem csak az izraelita hitközségnek, hanem a városnak is. De meggyőződtünk arról is, hogy ilyen sikert csak oly tanító érhet el, aki testtel és lélekkel hivatásának szolgálatában áll. A meglepő eredményt Löwenstein Hermin kisasszony érte el.”
(Délzala, 1897., 4.sz.)
Majdnem egy évtizeddel később, 1906. május 13-án a helyi hetilap, az Alsó-Lendvai Hiradó a következőket írta:
,,Iskolalátogatás. A múlt csütörtökön, azaz e hó 10-én az alsólendvai iskoláknak megvizsgálására kiszállt dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, Zalavármegye kir. Tanfelügyelője. (…) A polgári iskola megtekintése után Kiss Dénes polgári iskola igazgató kiséretében az izraelita iskolát látogatta, ahol a példás rend, kitünő fegyelem és a minden tekintetben teljesen kielégítő eredmény jó hatással volt a kir. tanfelügyelőre. Az ott működő tanítónőket további kitartásra buzditva távozott az intézetből.”
(Alsó-Lendvai Hiradó, 1906. május 13.)
Az újságcikkből tehát arra következtethetünk, hogy Weisz Arnold és Löwenstein Hermin mellett tanítónők is dolgoztak az iskolában. Róluk, sajnos, nem sikerült adatot gyűjteni.
Viszont a már említett újságból, az Alsólendvai Hiradóból megtudtuk, hogy 1908 nyarán az izraelita iskolát kibővítették.
Egy évvel korábban, 1907. március 3-án a következő hírdetés jelent meg az Alsó-Lendvai Hiradóban ezüggyel kapcsolatban:
,,Árlejtési hirdetmény: Az alsólendvai izr. hitközség a tervbe vett régi iskolának paplakká való átalakítása és ahhoz 2 tanterem építésének munkálatait biztosítani kivánja, mely célból folyó évi március hó 17-én délelőtt 10 órakor a régi iskolateremben nyilvános szóbeli árlejtést fog tartani. A terv és költségvetés Schwarc Arnold téglagyáros alsólendvai lakósnál megtekinthető. Az előirányzott összeg 9000 korona. Az izr. hitközség előljárósága.”
(Alsó-Lendvai Hiradó, 1907. március 3.)
A felújított, kibővített izraelita iskola élére Weisz Arnold távozása után 1911-ben Löwenstein Hermin került. Művelt oktató révén sikeresen vezette azt egészen 1921-ig, az iskola megszüntetéséig. Az alsólendvai zsidó iskola utolsó tanára tehát Brünner Hermin szül. Löwenstein volt.
Az Alsó-Lendvai Hiradó század eleji számait böngészve találtunk még az izraelita iskolára vonatkozó híreket.
„Iskolai értesítés. A helybeli izrael. ellemi iskolában a beiratások az 1900 – 1901-iki tanévre szeptember hó 2-án és 3-án mindenkor d.e. 10 – 12 órakkor lesznek. Beiratási dij 1 korona, melynek fizetése alól az egész tandijmentesek fel vannak mentve. Ezen kivül köteles minden tanuló kivétel nélkül 30 fillér nyugdijjárulékot fizetni. Elsőizben beiratkozók himlőoltási bizonyitványt kötelessek bemutatni valamint születési idejüket hitelesen igazolni”
– olvashattuk egy 1900 nyarán megjelent számban.
„Megjutalmazott tanulók. Az izr. hitközség ez évben is jutalomban részesítette azokat a 13 éves izr. vallásu polgári iskolai fiukat, akik a tanév folyamán szorgalmas templomlátogatásukkal tanujelét adták hitbuzgóságuknak. – Könyvjutalmat nyertek ilyképen: Spiegler Miklós és Rechnitzer Jenő IV. o., Bader Alfréd, Hacker Róbert és Rudolfer Frigyes III. oszt. tanulók. E jutalmakat a hitközség templomelnöke a junius 25-én tartott hálaadó istentisztelet alatt osztotta ki.”
– tudósított az Alsó-Lendvai Hiradó 1910. július 3-i száma.
Hogy az izraelita hitközség más években is jutalomban részesítette kíváló tanulóit, bizonyítja az a dokumentum, amelyhez a ma is Lendván élő zsidó, Blau Lajos révén jutottunk. Blau Lajos a Hajótöröttek című könyvet kapta ajándékba.
,,Izr. tanitók gyülése. Az országos izr. tanítóegyesület pécsvidéki fiókköre, a melyhez Zalamegye is tartozik, ez évi rendes közgyülését július hó 1-én Tapolcán fogja megtartani”
– hozta az értesítést az Alsó-Lendvai Hiradó 1912. június 23-i száma.
Az 1908. augusztus 26-án Budapesten a Magyar Királyi Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára által jóváhagyott alsólendvai izraelita hitközség alapszabályainak VI. fejezete az Iskolaszéket tárgyalja 8 szakaszban. Az iskolaszék 8 tagból áll, és 3 évre választják meg őket. Hivatalból tagja a rabbi, a hitközségi elnök és az igazgató tanító.
Mi volt az iskolaszék feladata, mi tartozott a hatáskörébe?
Az iskolaszék:
- felügyel az iskola belső ügyeire, a tanítás módszerére és irányára, a tanulók testi és szellemi épségben maradására, a hitoktatásra a hitközségi (izraelita) iskolában és az izraelita tanulók által látogatott polgári iskolában,
- választja meg az izraelita iskola tanárait és meghatározza, hogy melyik tanár melyik osztályt tanítja a jövő tanévben,
- a tanárokkal konzultálva meghatározza az iskolán használható tan- és kézikönyveket, valamint beszerzi a szükséges taneszközöket,
- a tanárok véleményével összhangban bővíti a könyvtár könyvállományát, meghatározza a tantervet és az órarendet, s ellenőrzi ezek pontos vegrehajtását,
- az iskolát mulasztókkal szemben a törvényes rendelkezéseket alkalmazza,
- gondoskodik arról, hogy egy-egy tagja minden héten meglátogassa az iskolát,
- meghatározza a tanév végén tartandó záróvizsgák időpontját,
- javaslatot tesz a tandíj megállapítására a képviselő testületnek, ill. megállapítja, hogy kik jogosultak a tandíj alóli felmentésre.
A fentiekből kiviláglik, hogy a lendvai zsidóság nagy hangsúlyt fektetett az oktatásra, de ennek ellenére az izraelita iskola 1921-ben megszünt. Évkönyv, napló vagy egyéb dokumentum nem maradt az utókorra.
